Skegnessi magyarok

A mostani fejezet valamivel romantikusabb és szebb lesz, mint az előző, ugyanis ez egy utazási élménybeszámoló lesz. Még évekkel korábban voltam két barátommal egy párnapos skóciai kiránduláson, és akkor eltöltöttünk néhány órát egy csodálatos városban. Mivel ennek a városnak mind a kinézete, mindpedig a hangulata nagyon megragadott, és csak egy fél estét volt alkalmam ott eltölteni, akkor megfogadtam, hogy hamarosan visszatérek, huzamosabb időre- és ez a múlt héten meg is történt. Ez a város Edinburgh. Csak 3 napot tudtunk ott tölteni, ami a 6 órás utazást is beleszámítva nem túl hosszú idő, de nagyon jó volt a környezetváltozás és az, hogy egy kicsit kiszakadtam ebből az ingerszegény környezetből. Meg született pesti lévén, a nagyváros is nagyon hiányzott már. Majd megpróbálok feltölteni képeket, csakhát a helyi wi-fi-vel ez néha igencsak nehézkes, lehet, hogy majd egy napot rászánok, és szerkesztek egy gallériát, vagy valami. Na, azért dióhéjban az utazásról: egy általános iskolai jóbarátommal mentem, ugyanazzal akit Coventryben látogattam meg, ő Manchasterben dolgozik egy öt csillagos szállodában, szóval egészen más körülények között, mint én, viszont annak ő is nagyon örült, hogy Angliát itthagyhatta pár napra. Első nap reggel majdnem lekéstem a vonatot, úgy szaladtam, hogy azt hittem, kiköpöm a tüdőmet, majd mikor odaértem, kiderült, hogy az a járat kimarad, és a következő csak 2 óra múlva indul. Így az amúgy 6 órás utazás 8-ra duzzadt, na mindegy. Délután f5 felé érkeztem meg, mivel 5-kor már minden bezár, ráadásul sötét is volt már, első napra nem sok program adódott.Egyébként Edinburghról azt kell tudni, hogy a belváros alapvetően két fő részből áll: a vár és az a körüli utcák alkotják a régi, történelmi városrészt ( "Old town"), melyet hidak választanak el a modern résztől, a "New Town"-tól. Második nap délelőtt felmentünk a kastélyba, egy nagyon szép ,kiépített zöld-ösvényen, ahonnan végig gyönyörű kilátás nyílt a "New Town"-ra. A várban egy közös belépővel mindent meg lehetett nézni, volt hadtörténeti múzeum, börtönmúzeum, korabeli tárgyakkal és bábukkal berendezett fogdák, rengeteg háborús emlékmű, szóval nem unatkoztunk. Délután a Nemzeti Gallériában voltunk, itt az állandó kiállítás igen hosszú időszakot ölel fel, Tizianótól és Botticellitől kezdve egészen Van Goghig és Daliig szinte minden művészettörténeti korból vannak képek. Két kis terem pedig be volt rendezve skót kiállításnak, engem mondjuk az a rész annyira nem fogott meg. Este pedig moziba mentünk, a "Changeling"-et néztük meg, a legújabb Clint Eastwood-film, Angelina Jolie és John Malkovits játsszák a főszerepet. Otthon csak januárban vagy februárban fogják bemutatni a magyar címe "Elcserélt életek". Szenzációsan jó volt, nagyon ajánlom mindenkinek, bár kissé nyomasztó. A történet a 20-as évek Los Angelesében játszódik, Angelina Jolie egy anyát alakít, akinek elrabolják a gyerekét, a rendőrség pedig tehetetlen, nem tud/nem akar segíteni rajta, a film a küzdelmet mutatja be, amit a kiszolgáltatott kisembernek kell vívnia a hatóságokkal és az egyéb felsőbb szervekkel. Többet nem is akarok elmesélni, nem lövöm le a poént, mindenestre ha valaki látja/látta a filmet, nagyon örülnék, ha kommentben leírná nekem, hogy hogyan végződött, u.i. kb. az uccsó 10 percben tűzriadó volt, és kiürítették az egész mozit, szóval a poént mind a mai napig nem tudom....:). Nah, visszatérve az utazáshoz, uccsó nap le akartunk menni a tengerhez, én szívesen megnéztem volna a Royal Yacht-ot, de esett az eső, úgyhogy "csak" a Skót Nemzeti Múzeumba mentünk. Ez egy 8 emeletes bazi nagy épület, a legalsó emelet az ország földrajzának kialakulását mutatta be, a különböző földtörténeti korokon keresztül, a legfelső emeleten pedig a jelenlegi mindennapokról volt már szó, vagyis eléggé terjedelmes a múzeum, egy délelőtt alatt nem lehetett normálisan megnézni, én kb. a felét tudtam normálisan elolvasni. Bár "útitársammal" itt volt egyedül egy komolyabb vitánk, szerinte ugyanis szerinte egy ilyen helyet úgy kell megnézni, hogy nem olvasunk el és nem nézünk meg semmit, csak fél óra alatt végigrohanunk rajta, aztán sietünk tovább, bár pontosan ő sem tudta megmondani, hogy hová, az a lényeg, hogy sétálni akart. Maradt még ugyan vagy 2 óránk sétálásra, de ő már fél óra után panaszkodott, hogy fáj a lába.......... Na mindegy, azért jól elvoltunk. Az itteni nevezetességeket figyelve újra elgondolkoztam rajta, hogy hogyan lehetséges az, hogy egy országnak, amelynek ilyen mély gyökerei és hosszú történelme van,ennyire ne legyen saját kultúrája. De tényleg! Skóciában még csak-csak van valami de ha megnézel egy „angol” kiállítást, találsz mindenfélét Kínából, az arab világból, az indiánoktól, stb., tényleg mindenhonnan, de egy helyről biztosan nem- vagy csak nagyon-nagyon keveset: Angliából. Mi az, hogy pl. angol kultúra vagy művészet? Mert, hogy mi az angol kaja, azt sajnos már tudom. Nos, ha ezen megközelítésben jobban átgondolom a dolgot.....Igen, talán tényleg mutogassák inkább az egyiptomi meg a kínai maradványokat:):):). Na szóval, a végére kibékültünk, szomorú búcsút vettünk, és irány Butlins, irány a Skyline Ltd. és egy újabb csodás „Big Reuion” hétvége. Je-je-je! Ahogyan utaztam haza, 2 átszállással, 3 -féle vonaton, szemmel látható volt, ahogyan egyre sivárabb lett a táj, igénytelenebbek a vonatok, és az emberek.

De hát mindegy, vissza kell rázódni, always keep smiling!