Mint azt már a korábbi bejegyzésemben említettem, sajnos egyedül maradtam magyar a fogyatékos angolok között, a múlt hét végén Balázst is kitették, és továbbra sem kapok mást, csak semmitmondó és bizonytalan ígéreteket. Tegnapelőtt megtudtam, hogy interjúztatnak két nőt, akiket felvennének a potwashra, és ha sikerül nekik, én előre mehetnék. Őszintén kezdtem bizakodni, sajnos azonban a hölgyeknek nem volt megfelelő az állás ( nem is értem, miért...), úgyhogy újra pofára estem. Viszont ma reggel ultimátumot adtam a főnökségnek: ha egy héten belül nem történik semmi változás, felmondok. Margaret, a HR-es hölgy nagyon intelligensen reagálta le a bejelentésemet, teljesen megértette, az az érzésem, hogy számított rá, hogy előbb-utóbb meg fogom tenni ezt a lépést. Nem szabadkozott, nem követelőzött, csak elfogadta a döntésemet, az utolsó balek is kidőlt. Bár hozzátette, hogy még ne adjuk fel, folyamatosan gondokozik, mit lehetne tenni, beszél az étterem vezetőjével, én is járjak a menedzserek nyakára. Igazából nekem már nincs sok kedvem tovább erőszakoskodni, amúgy sem vagyok egy rámenős típus. Persze reménykedem még, de lassan el kell kezdenem gondolkozni azon, hogy hogyan folytatnám ezután. Angliában elég sok barátom van, akinek a nyakára tudnék menni, még egy ideig nem szeretnék hazamenni, nem akarom feladni a küzdelmet. Meg mostanra nagyjából már sikerült itt beredezkednem, úgy élünk itt, mint egy nagy család, és ha más nem is, a többi magyar biztos, hogy hiányozna, ha el kellene mennem. Már lélekben arra is felkészültem, hogy milyen lenne itt, az otthonotmól távol tölteni a Karácsonyt. Még titokban azért reménykedem. Egy biztos azonban: a potwasht két hétig vagyok hajlandó folytatni. Nem arról van szó, hogy nem tudnám megszokni, nem is a fizikai nehézségekről- ez már elvi kérdés. Onnantól kezdve, hogy együtt érkeztünk kb. 40-en, ugyanabból az országból, hasonló társadalmi rétegből, együtt interjúztattak minket, ráadásul tudom, hogy az angoltudásom bőven megüti az átlagot, ehhez képest én sokkal rosszabb, nehezebb, lealacsonyítóbb munkát végzek ugyanannyi, sőt kevesebb pénzért- nos igen, innentől kezdve ez elvi ékérdés. Mennyi pénzért hagyjam, hogy semmibe vegyenek, nevetségessé tegyenek, a képembe hazudjanak és azt nyomjanak le a torkomon, amit csak nem szégyellnek? Nos, bármennyire is jó ez a fizetés-sajnos ehhez kevés. Meg tudnám szokni, bele tudnék törődni, ha nem lenne más választásom-de nem akarom. Ha úgy alakul, hogy el kell innen mennem-sajnálnám, igazán, de túltenném magamat rajta.
Na, most elég belőlem ennyi, csőváz mindenkinek!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Dantseee 2008.10.25. 18:04:47
...nem látok ebbe bele, bár dolgoztam Veled együtt, és nem tűntél akkor olyannak, akinek leesik a karikagyűrű az ujjáról egy kis munkától.
Szerintem jól tetted, hogy ultimátumot adtál nekik. Két hét sok idő, ők is léphetnek az érdekedbe, Te is tervezhetsz. Amúgy mi lenne az amit csinálni akarnál? Ahová át szeretnéd magad kérni?
Kitartás!
Tsabeee 2008.10.26. 23:36:27
Hogy hova mennék? Lehetőség szerint megpróbálok minden követ megmozgatni azért, hogy itt maradhassak, egyrészt mert a helyet már megszoktam és megszerettem, másrészt a pénz miatt, a fizetés u.i. nagyon jó, 1-2 év alatt itt meg tudnám alapozni a jövőmet. Bár tegnap a helyi szórakozóhelyen a menedzser kissé illuminált állapotban közölte a jó hírt, hogy állítólag a jövő utáni héttől már tuti hogy kikerülök az alkatraszból, de én már elég szkeptikus vagyok, ha angolok ígéreteiről van szó. Ezt a helyet egyébként kb. úgy kell elképzelni, mint mondjuk Disneyland-et ( csak sokkal igénytelenebb...), van egy rakás étterem, vidámpark, stb., meg rengeteg segítőkész barátom, szóval még reménykedem. De ha itt nem maradhatnék,vannak azért ismerőseim Angliában, körülnéznék máshol is.
Amúgy visszasírom a közös Baumax-os diákéveinket, igaz akkor egy hónap alatt kerestem annyit mint 4-5 nap alatt.
Jó ELTE-zést és adóbehajtást!:)
lapras (törölt) 2008.10.29. 12:21:59
Tsabeee 2008.11.01. 14:42:25
Bár ebben minden benne van, amit az életről tudni kell, de azért a Bibliát még nem helyettesíti.:) Jeje.
Jó animazést!