Skegnessi magyarok

A következő fejezetek kevésbé leíró-elbeszélő jellegűek lesznek, szeretnék inkább néhány, az itteni év során tapasztalt gondolatot, élményt, "életbölcsességet" megosztani veletek, és ezzel szépen lassan előkészíteni a lezárást...

Csak néhány gondolat erejéig szeretnék kitérni arra a kérdéskörre, ami nagyon sok ellentmondást, pozitív és negatív tapasztalatot egyaránt magába foglal, ez pedig: hogyan lehet boldogulni, hogyan érezheti magát az ember Angliában magyarként? Ha nagyon tömören össze kellene foglalnom, mit gondolnak rólam, rólunk, a nemzetről a butlinsi angolok, könnyű lenne a dolgom: semmit. Nem angol, különösképpen nem lincolnshirei angol, aknek a kiejtése az angol órákon elsajátított irodalmi nyelvtől kb. olyan távolságra van, mint Makótól Jeruzsálem- és ennyi elég. Magasról sz..nak bele, h honnan jöttél, ki vagy, általában jó, ha odáig eljutnak, h kelet-európai, azaz az ő nyelvükre lefordítva lengyel ( a klasszikus, nem túl jól álcázott lenézéssel feltett kérdés: " are you polish?".) Itt szeretnék eloszlatni egy tévhitet: ha egy angol azt mondja, lengyel, azzal nem konkrétan a lengyel nemzetet nevezi meg, hanem a nem angol anyanyelvű csicskamunkást. Szóval ha valaki mondjuk szidja a lengyeleket, azt egy magyar is nyugodtan magára veheti, a nomeknklatúrának nagyon kézenfekvő oka van: ők jöttek hamarabb, ők voltak az első "bevándorló hullám", akik állítólag elveszik az angol fiataloktól azt a munkát, amit egyébként eszükbe sem jutna elvégezni, különösen nem ezért az általuk igencsak lenézett összegért. Emellett, mivel általában a lengyelek, magyarok, litvánok és egyéb közép- és kelet-európai régióból érkezett munkások jelentős hányadát (sajnos) felsőfokú végzettséggel rendelkező, magasan túlképzett emberek alkotják, nyilvánvalóan lelkiismeretesebb, jobb munkát fognak végezni, ezért hát a munkaadók is szívesebben alkalmazzák őket. Egyébként idevág egy nagyon érdekes dolog, velem ugyanis kétszer is megtörtént a Jaksben, hogy a vendégek rámnéztek, és megkérdezték, h honnan származom, pedig ott nem hordok névtáblát, és nem is beszéltem velük. Nem tudom, h ennek mi lehet az oka, 3 tippem van:

- talán az, h nem viselem magamon az észak-európaiakra jellemző külső jegyeket ( szőke haj, kék szem, stb.),

- túl értelmes a kinézetem ahhoz, h angol legyek :):) ( na jó, butlinsi angol:))

- alapból egyértelmű, h aki olyan típusú nem túl nagy szakértelmet ígénylő munkát végez, mint pohárszedés, takarítás, tányérkaparás, stb., az csak vmi külföldi lehet.

A tisztesség kedvéért szeretnék megemlíteni néhány kivételt, olyan eseteket, amikre magyarként büszkének érezhetem magam. Még a "Yours Life"-héten, amikor a nyugdíjasok jöttek ( amit egyébként a Spring Harvesttel egyetemben a mai napig nagyon visszasírunk, a vendégek összetételét tekintve), az egyik néni érdeklődött, h honnan jöttem, elmesélte, h ők voltak Budapesten, látta a várat, a Nemzeti Galériát, nagyon tetszett neki a város, stb. Amikor a baseben adtam sütit, egy középkorú csávó kérdezte ugyanezt tőlem, és mondta, h Magyarország a kedvenc országa, többször járt már ott, és "very welcome here". Tucatszor előfordult még, h vendégek érdeklődtek a származásom felől, és megkérdezték, h hogy tetszik Anglia. Viszont az itt dolgozók közül is elég sokan vették már a fáradságot arra, h gesztusokat tegyenek felénk, pl. a potwashosok már tudnak olyan kifejezéseket, mint pl. " faszfej vagy" ( a többit nem írom le, mert nyomdafestéket nem igen tűr), az egyik Team Leader már "Jó reggelt"-tel köszön, szóval lassanként fejlődnek:)

Végezetül két egészen speciális esetet szeretnék megemlíteni: amikor magyar nyaralókkal/vendégekkel találkoztunk. Az egyik még érkezésünk után történt, sétáltunk a tengerparton, és hallottuk, h egy fiatal kisgyerekes pár magyarul beszélt Rájuk köszöntünk, jajdejó-jajdeörülünk, stb., stb., megtudtuk, h a srác Nottinghamben dolgozik kamionosként ( vagyis ott van a munkaadója és ott laknak), a csaj nem talált még munkát, otthon van a gyerekkel, persze fejenként csak 2-2 diplomájuk van, klasszikus történet, utálják Angliát, de hát vmiből fel kell nevelni a gyereket, és meg kell alapozni a jövőt... Nos ezt a szimpatikus fiatal párt megszánták ott fent, és az a hihetetlen szerencse érte őket, h Butlinsban kaptak üdülési lehetőséget. A reakció persze nagyon meglepő: Butlinsba soha többet, egész Angliáról nincs túl jó véleményük, de ez a Skegness.... Nah, a másik eset, amikor az étteremben találkoztunk egy nagyon idős bácsival, a gyerekeivel és az unokáival üdült, 56-ban jött ki, a felesége angol, persze magyarul már senki nem beszél a családból, 7x. szülinapját ünnepelte éppen, hoztak vmi kamerát, és sok emberrel készítettek "interjút", nagyon örült, h "élő" magyar szót hallhat.

Azt hiszem, ebből a témából elég ennyi okosság, most búcsúzom, csóközön mindenkinek!