Skegnessi magyarok

Nyílván már több ezer rajongóm tűkön ül, értesülvén a múlt heti 3 napos londoni beszámoló megjelenéséről, úgyhogy nem is húzom tovább az idegeiteket, nekivágok. Keddtől csütörtökig voltam ott, alapvetően távoli rokonomat ( vagy talán nem is rokonom??) látogattam meg, de mivel ő dolgozott, túl sok időt nem töltöttünk együtt. London külvárosában laktam, a "Camden town" környékén, ami a központtól légvonalban elég messze van, de metróval mindenhová gyorsan el lehet jutni, Egészen pontosan 14 metróvonalat számlál jelenleg a város. Az időjárással hatalmas szerencsém volt, 1. nap annyira jó idő volt, h nem is mentem be semmilyen múzeumba, vagy fedett helyre, hanem 6 órát járkáltam a városban. A King's Crosstól ( erre a vasútállomásra érkezett a vonat Skegnessből) átmentem Eustonba, onnan a Regent's Parkba, ami egy baromi nagy zöld terület, csak szerintem kicsit talán mesterséges az, ahogyan minden bokor és fűszál "vazonra" van nyírva. Majd teszek fel róla képet. Ezután az egyik nagy divatközpontnak számító Oxford- és Regent Street, majd Hyde Park, benne a Speaker's Corner, ahol volt szerencsém olyan időszakot kifogni, amikor senki nem tartott beszédet és nem is őrjöngött. Na mindegy, talán lesz még alkalmam megtekinteni egy ilyen eseményt. A Hydetól elballagtam a Buckigem-palotához, St. James Park, Picadilly, Leicester Square, Kínai negyed, Soho, Covent Garden, Temze-part, Big Ben-Parlament, majd onnan a Victoriára és úgy "haza". Hú, remélem, semmit nem hagytam ki. Azért ez egészen szép teljesítmény, mi? Persze a metróhálózaton kiigazódni kissé nehéz volt egy mindössze 3 vonalat számláló városban felcseperedettnek, de 3. napra már teljesen otthonosan mozogtam. Ezt abból is le tudtam mérni, h szerdán és csütörtökön már rendszeresen kérdezgettek turisták, szóval a mozgásom magabiztosabb lehetett:). 2. nap délelőtt egy régi jó barátnőmmel találkoztam, aki baby-sitterként dolgozik Londonban immár közel 2 éve. Kimentünk Hampsteadbe, ez egy külvárosi volt művésznegyed, láttuk John Keats házát, majd felmentünk a Parliament-Hillre, ami a város legmagasabb pontja. Hatalmas parkja van, vagy 5 nagy tóval. Délután ismét bementem a belvárosba, ott este találkoztam Jennyvel, a volt erasmusos koli-társammal, róla már a decemberi látogatásom után írtam. Míg őt vártam, ismét tettem egy kiadós kört, ezúttal a Traffalgar-tér, Whitehall ( itt van a legtöbb kormányzati épület, ez az "ország szíve", a híres-hirhedt Downing Street is innen ágazik el, sajnos teljesen le van zárva), Big Ben-Parliament, Victoria-kert kört jártam "csak" be, utána elmentem a Tate Brittinbe, persze egy külön nap kellene rá, de azért így "kutyafuttában" is érdemes volt. Főleg a Turner-kiállítás  és az emigráns művészek képeit kiállító terem tetszett. Jennyékkel egy amerikai kajáldába mentünk, ilyen tipikus countrys, pultnál könyöklős-boxos étterem, megtudtam azt is, h az egyetlen itteni kaja, ami tényleg jó, a sajttorta nem is angol, hanem ameriai eredetű. A pofám leszakad:). Na mindegy, utána még kicsit iszogattunk, beszlgettünk, elkísérte egy kanadai barátnője is, volt szerencsém egy újabb "akcentust" megismerni. Késő este váltunk el, én még járkáltam a Sohoban, hangulatos, de nem annyira nagy durranás, mint amilyenre számítottam a hozzá fűződő "legendák" alapján. Persze érdekes kalandok így is érik az embert:). Ismét jó fáradtan értem haza, másnap visszaindulás, az idő közben elromlott, úgyhogy elmentem az Impeial War Museumba, alapvetően 6 emeletes, és minegyik emeleten külön-külön is el lehetne 1-1 napot tölteni, szóval ez a 3 és fél óra, amit ott tölthettem elég kurta volt, de igyekeztem mindent belesűríteni. Rengeteg különböző típusú témát dolgoztak fel, talán a legérdekesebbek a bevándorlás történetét bemutató kiállítás, a képgalléria, és a Holocaust-kiállítás voltak. Utána vissza a King's Crossra, és igen fájó szívvel elindultam haza. Érdekes volt tanulmányozni, h mennyire más emberek élnek itt, mint Londonban, mintha két teljesen különböző ország és kor lenne. Azt hiszem, otthon nincs ekkora, ennyire látványos különbség "főváros és vidék" között, mint itt. Mindenestre tényleg egészen más minden, ott a élet sokkal-sokkal színesebb, vibrálóbb, bár ezáltal nyugtalanabb is. Mindenesetre mindent meg kell tapasztalni, káromra nem lesz.

Mára elég ennyi okosságból, búcsúzom, legyetek jók!