Skegnessi magyarok

Most jutott eszembe, hogy egy beszámolóval már nagyon régen tartozom, ez pedig a másodállásaim leírása. 2 helyen szoktam dolgozni, az egyik neve Reds, a másiknak pedig Jaks. A munkakör, amit betöltök nagyjából összefoglalva: pohárgyűjtés. Járkálni kell a szórakozóhelyeken egy kosárral az asztalok között, összeszedni az üres poharakat és üvegeket, elmosni és különválasztani őket, majd végül bevisszük a bárosoknak. Persze nem mindig annyira egyszerű a dolog, mint amilyennek látszik, u.i. gyakran nehéz eltalálni, hogy az asztalon maradt poharak amikben néhány csepp pia van, vajon kellenek-e még a vendégeknek. Nagyon kell vigyázni, mert gyakran arra játszanak rá ( és egyik régebb óta itt dolgozó kollégámmal már történt ilyen), hogy az asztalon hagynak majdnem teljesen üres poharat, elvisszük, majd a bárban reklamálnak, hogy félig tele volt, kikényszerítve ezzel azt, hogy ingyen kapják a következőt. Szóval nem csak a magyar ember élelmes. Hát igen, ilyen felelősségteljes munkakör betöltéséhez mérnöki végzettség kell.:)

Az egyik hely, Reds eléggé bonyodalmas, u.i. ide eléggé nagy a túljelentkezés, népszerű, mert nem kell dolgozni. A menedzser, akit a változatosság kedvéért szintén Louisként tartanak számon, szerdán 7-kor kinyomtatja a következő hétre vonatkozó beosztás táblázatát, és aki hamarabb odaér, az tudja felírni magát, illetve a társait, akik nem tudtak személyesen megjelenni, általában 5-6-ot. Egyszóval megbecsülik, ha jó munkaerő vagy, érdemes igyekezni:) És persze kemény ökölharc folyik, ki van itt régebben, kinek van túl sok órája, ki accomos és ki guestes, stb., stb. A munka amúgy tényleg laza, nem szakadunk meg, sőt, van, hogy csak 1-2 órát lehet dolgozni, és az is előfordulhat, h már az elején hazaküldenek. Persze nem azt küldik el, aki többet beszélget, vagy kevesebb poharat szed össze, hanem azt, aki később érkezik, az mindegy, hogy esetleg azért érkezik később, mert tovább dolgozik a rendes munkahelyén. Very nice, lovely! Egyébként az angol bárosok és a magyar pohárszedők teljesen elkülönültek, a kasztrendszer itt is megvan, bár most, hogy eltelt 2,5 hónap, már kicsit kezd oldódni a hangulat, az egyik srác, Alex pl. már azt is megkérdezte, hogy honnan származunk, és megtanulta, hogy "Szia!". Mindig mindenkinek "Szia, szia, szia...". És mindehhez olyan büszke fejet vág, mintha az AIDS elleni csodaszert találta volna fel.:) A műsor különben rendkívül változatos. Hétkönaponként általában rendkívül színvonalas családi műsorok mennek. Persze minden héten ugyanazok. Piros ruhás, csinos lányok szerveznek vetélkedőket és rohangásznak fel-alá a gyerekekkel, mint a mérgezett egerek, meg mindenféle magasröptű családi vetélkedőket tartanak ( "Most kiabáljanak az anyukák!, Most az apukák!, Lányok-fiúk!"). Persze a végén táncolnak mini-szoknyás 18 körüli kislányok is, hogy az apukák is jól érezzék magukat- és jobban fogyjon a sör ( az anyukák 95%-át elnézve ez elkerülhetetlen). Szóval, ki van ez találva. Egyébként veszélyes munka, mert a gyerekek a legkülönfélébb helyeken bukkannak fel: gurulnak a földön, ugrálnak a korlátokról, be vannak csomagolva a széken összegyűjtött szemetek közé ( múltkor majdnem kidobtam az egyiket:)). Szóval vigyázni kell. A másik típusú rendezvények a felnőtt hétvégék. Ezek valaivel érdekesebbek, némelyik jelmez egész szórakztató, bár a miniszoknyás fingó-apácákat kicsit bizarrnak találom. Egyébként a fingás itt nagyon nagy divat, az ASSZONYOK úgy finganak, mint a szakadt lovak ( remélem, Norbi, büszke vagy rám:)). Egyébként pl. a mostani 20 hétvégén, amikor húszonévesek jöttek, egészen emberformájú, sőt helyenként kifejezetten csinos ( angol!!!) vendégek is voltak.

A másik székhelyemen, Jaksben a munka ugyanaz, bár sok tekintetben más ott a helyzet. Az direkt felnőtt szórakozóhely, úgyhogy hétköznapokon nincs is nyitva a "Röfi-böfik"-nek ( ezen mondat létrejöttéért Andiéknak mondok köszönetet), sőt, felnőtt hétvégéken sem mindig (-). Viszont itt, ha nyitva van, biztos, hogy egész éjjel lehet, sőt kell dolgozni (+-). A Jaksben biztos helyem van, mert elsőnek jelentkeztem, és ismernek, név szerint, apró szépséghiba, hogy "Pedro" néven futok. Próbálták megtanulni a nevemet, de nekik "too difficult", úgyhogy egyszerűbb megoldást választottak. De azért kedves tőlük, hogy megtiszteltek azzal, hogy angolos nevet adtak, nem?:):) (+). A munka viszont sokkal-sokkal fárasztóbb és keményebb, mert a terület kb. fele akkora, mint a Redsben, de itt csak én vagyok pohárszedő ( ez a megnevezés egyébként degradáló, mert nemcsak poharakat szedek, hanem üveget, sőt néha szemetet is!!), míg a Redsben ilyen alkalmakkor 10-en vannak. (-). Meg sokkal-sokkal zsúfoltabb, és így a már megszokott fingás-szag is jobban érződik. (-). Szóval az jó, hogy itt este 10-től hajnali 4-5-ig lehet dolgozni, de az már nem annyira, hogy utána 8-9-től kell mennem a Coralba. Egy-egy ilyen hétvége után elfolyik a nem létező magzatvizem is.:). Na, szóval ez a 2 éjjei szórakozásom, gondoltam, hogy a különbeségeket felsorolom excel-táblázatban is, és esetleg szerkesztek hozzá egy grafikont, de most elégedjetek meg ennyivel!:)

Na, Pedro most megy aludni. Buona notte!