Skegnessi magyarok

Nos, ismét eseményekben gazdag hét áll áll mögöttem, bőven van mesélnivalóm. A hét első felében járványveszély volt, a Nora becenévre hallgató vírus terjedt igen széles körben, arról láttuk a felejthetetlen Viron Man-es filmet is, most volt alkalmam élőben is megismerkedni vele. Nos, szakszerűen összefoglalva a kórképet: hányás, fosás. Mielőtt bárki páikba esne, előre bocsátom megnyugtatásképpen: én nem estem áldozatul. Az egész úgy kezdődött, hogy jövök ki a potwashból reggelizni, látom, hogy minden le van takarva és három emberke beöltözve maszkba és szkafanderruhába, valamit permetez. Azt hittem, hogy Merle Malevilljába csöppentem, az aomkatasztrófa után. Szóval Krisztián, az egyik pincérsrác szól, hogy csak ők azok, csodálkozott, hogy nem ismerem meg, ó, együnk nyugodtan, csak Nora virus van, úgyhogy mindent fertőtleníteni kell. Aznap kihagytam a reggelit, bár nagyon megnyugtatóak voltak a körülmények. Egyébként én csak annyit érzékeltem a járványból, hogy a Team Dinerben rám szóltak, hogy feltétlenül fertőtlenítsük a kezünket, és nem vehettünk salátát, hanem a pultos adta ki. Na meg egy hétig nem kaptunk az étteremben ingyen kaját. Elég sokan kidőltek a mi sorunkon is, de most már túl vagyunk rajta. Persze a potwash-osok közül is sok embert elkapott a járvány, úgyhogy kb. két ember helyett dolgoztam rendszeresen. Ehhez hozzájön az is, hogy a héten volt gála, azok a vendégek kaptak vmi ingyen vacsorát, akik egy év alatt több, mint 5-ször voltak itt nyaralni. Marha igényes közönség lehetett, na mindegy, én úgyis csak annyit érzékeltem az egészből, hogy tovább kellett mosogatni két órával. Túl vagyunk egy újabb híres-hirhedt felnőtt-hétvégén, kellemesen teltek az elmúlt napjaim, tegnapelőtt 12 és fél órát dolgoztam, tegnap 12-t, ma 10-et. Új helyen túlóráztam, mivel a régiben már túltelített volt. A feladatom ott is ugyanaz volt, csak az a gond, hogy egyedül voltam pohárszedő, a hellyel nem lett volna gond, jó volt a buli, csak kár, hogy én már 10 óra munka után voltam, másnap is dolgoztam és poharakat kellett szdegetnem kosárba olyan zsúfoltságú helyeken, ahol egy tűt nem lehetett volna eldobni. Ja, és ez éjszakai bár, úgyhogy elég rossz néven vették, amikor 3 körül bejelentettem, hogy én lassan már mennék, mert reggel megint dolgoznom kell. Ez egyébként általános jellemzője nagyon sok embernek, hogy az orránál nem lát tovább. Nyílván abba nem gondolnak bele, hogy nekem nem az az első melóhelyem, és míg ők egész nap aludhatnak, nekem reggel kelnem kell. Nem azt gondolják, hogy milyen becsülendő, hogy 7 óra mosogatás után még beállok túlórázni, hanem azt, hogy még egy hat órás műszakot sem vagyok képes elvégezni. Nem baj, azért elégedettek voltak velem, még kaptam ajándék sört is:) 

Egyébként holnap ismét tervezem, hogy felhozom ezt a potwashról való kikerülés témát a menedzsereknek, nem akarom békén hagyni őket, bár néhány hete az egyik srácot kitették, így már csak ketten vagyunk magyarok, és úgy kellene az ember, mint egy falat kenyér, szóval helyettesítés nélkül nehéz lenne megoldani, de ha sokat járok a nyakukra, talán.

Most ennyi jutott eszembe, megyek aludni, holnap folytatom.