Sokan szokták feltenni a kérdést, hogy tulajdonképpen miért jöttem, vagy hogy általában miért jönnek az emberek Angliába. Hát, ez egy nagyon összetett kérdés és nehéz lenne rá egyetlen választ adni. Az itteni csapatot elemezve, mindeninek más indokai vannak, de azért néhány alapvető nagy csoportot meg lehet határozni.
Talán kezdjük a legprózaibb indokkal: pénz. Vannak olyanok, akiknek hitelt kell törleszteniük, van, akinek a vállalkozása ment csődbe, néhányan csak egyszerűen el akarnak indulni. Én pl. nettóban kb. 3-szor annyit keresek itt, tedd ide-tedd oda munkával, mint otthon kezdő mérnökként. És ebből már nem kell rezsire, albérletre se költeni, kajára is csak részben. Aki 2-3 évig kibírja itt, az azért az életét anyagilag meg tudja alapozni- persze az egészsége lehet, hogy rámegy.
Sokakat nem érdekel a pénz, csak kalandvágyból jöttek, bulizni, ismerkedni, utazni, új impulzusokat gyűjteni. Olyan is van, akinek a hónap végére már semmi pénze sem marad,mert az itteni fizetés hiába jobb nagyságrendekkel, mint az otthoni, a klasszikus fogysz tói társadalmak szokásaihoz hűen minden úgy van kitalálva, hogy ne legyen nehéz elverni.
Sokan vannak akik egyszerűen csak nem találják a helyüket, keresnek valamit vagy valakit, amit vagy akit otthon nem találtak meg. Ebben a mai világban nagyon sok a céltalan, meghasonlott ember.
Szintén jelentős indok: nyelvgyakorlás. Elvileg a pénzkeresés mellett talán ez a leggyakoribb motivációs tényező, nem véletlenül hagytam azonban a felsorolás végére: azért, mert nem lehet. Ahogyan erről már korában írtam- kasztredszer, angol angollal, lengyel lengyellel, litván litvánnal, magyar magyarral ( a többi nezetnek meg van annyi esze, hogy nem jön ide:)). A kollégák magyarok, az egyik Team Leader magyar, vendégekkel, menedzserekkel minimálisan érintkezünk ( amennyit nagyon muszáj). Amit tehetünk: tanfolyam, újság, tv, rádió. Bár nyilván most azt gondoljátok, hogy ezekre otthon is lenne lehetőség, de ez nem így van. Itt rá vagyok kényszerítve, mert otthon hiába juthatnék angol nyelvű filmekhez, könyvekhez, stb., úgyis magyarul fogom ezeket megvenni ( letölteni:)), az ember mindig a könnyebbik utat választja.
Szóval nagyon különböző motiváltságú és beállítottságú ember él itt, egymással összezárva és sok szálon függve, és ez gyakran eredményez kisebb-nagyobb konfliktushelyzeteket. Az élet egy kissé olyan itt, mint egy valóság-show. Az elején buli, minden kerek, de lassanként kezdi mindenki megmutatni az igazi arcát, és az nem mindig olyan kellemes, mint ahogyan azt az első pillanatban gondolnánk. Márpedig ez egy ilyen zárt, egymásra utalt, kis közösségben előbb-utóbb óhatatlanul is megtörténik.
Én egyébként a fent említett négy csoport mindegyikébe be tudom sorolni magamat, igyekszem megtalálni az arany középutat, nem elszórni a pénzt mindenféle hülyeségre, de azért értelmetlenül túlhajszolni sem akarom magamat. Carpe diem. Ez az, ami itt a legkevesebb embernek sikerül. Majd meglátjuk. Apropó, most rohannunk kell feliratkozni a jövő heti túlórákra, Halloween-partyk lesznek egész hétvégén, úgyhogy talán sokáig lehet bározni.
Üdv!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.