Nos, lassan kezdek fizikailag és lelkileg is belefáradni ebbe a jó kis munkába. Múlt héten kitették Balázst is, így végleg egyedül maradtam a fogyik társaságában. Egy ember hiánya már igen komolyan érezteti a hatását, ráadásul múlt hét végén a szokásos 1500-1600 vendég helyett 2200 étkezett nálunk, úgyhogy kb. a belem is kilógott a rengeteg melótól. Ehhez jött slusszpoénkénnak, hogy hétfőn elromlott a mosogatógép, úgyhogy 9 helyett csak 11-re végeztünk este, mivel a piszkos tányérokat és evőeszközöket áthordtuk a többi étterembe, rekeszekbe pakoltuk, és a kis gépbe pakoltuk, illetve egy részét ott hagytuk mint eb a sz.át. Kedden ugyanez. Stan örömmel közölte a hírt, hogy jaj, de jó, lehetőség van túlórázni. Jee. Hétfőn pl. f1-ig lettünk volna, és 13.18-kor még a potwashban voltam, és ugye accomozni kellett, úgyhogy a takarítós főnökcsaj áttelefonált az étterembe, hogy mi van már. Persze Louise kétségbe esetten jött "Oh, so sorry, sweethard!", meg hogy mennyire sajnálja, hogy nem tudtam előbb elmenni, terveztem hogy legalább 1-2 falatot ennék, mielőtt a következő mókuskerékbe belekezdek, de "Oh, hurry, darling", na mindegy, erről ennyit majd eszem egy pár óra múlva. Persze külön jó hír, hogy mivel később értem oda, így egy szobát el is vettek tőlem, szal újabb 5,7 fontot buktam. Na meg miután végeztem ott, mert most szerencsére jó szobákat kaptam, elmentem a Team Diner-be kajálni, újabb mínusz 3 font, sebaj, este úgyis befuccsolt a gép úgyhogy legalább volt alklmam az anyagi veszteségemet pótolni:) Na mindegy, nem lamentálok, így is háromszor annyit kapok nettó, mint otthon kezdő mérnökként.
Ami viszont egy komolyabb probléma, hogy a kezem egyre jobban fáj. Nehéz körülíri pontosan az érzést, zsibbad, érzékeny a hőre, olyan, mint amikor beverem a könyökömet teljes erővel, és végigfut rajta egy nagyon erős, görcsös zsibbadás. Periodikusan jelentkezik, néha egészen enyhe, viszont éjszakánként van úgy, hogy üvölteni tudnék a fájdalomtól. Szerintem túlerőltettem a tányérok emelésekor, vagy mit tudom én. Ma reggel úgy keltem, hogy nem bírom tovább, bejelentkeztem az orvoshoz ( nagyon rugalmas ám itt az ellátás, pontosan reggel 8-kor kell telefonálni, hogy szeretnél időpontot, majd adnak egyet csak aznapra és maximum délig), bementem az étterembe szólni hogy nem tudok menni, persze Stan rögtön erősködött, hogy át kellene tenni egy másik napra, mert összesen négyen vannak a fogyik, és hogy csak a csészéket kellene mosnom, semmi megerőltető, jól van, úgyis holnap lesz a szabadnapom, legfeljebb majd nyomorék leszek, ilyen tökéletes munkahelyért megéri. De nem baj, lovely, really nice, always keep smiling.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.