Nos, nagyon összetett és érdekes a közös életünk a helyi angolokkal. Mindenkelőtt le kell szögeznem, hogy Lincolnshire nem tartozik az ország gazdagabb részei közé. Emellett, tekintve, hogy Butlinsban főleg játékgépek és vidámparkok vannak, nyílván nem értelmiségi rétegek töltik itt a szabadidejüket. Szóval, az itt szerzett tapasztalataimat nem akarom kivetíteni és egy hónap után nem is lenne ésszerű kivetítenem az egész nemzetre. Mindenestre a benyomásaim meglehetősen érdekesek. Azt hiszem, és ezt nem csak én érzem így, hogy ebben az országban nem tudnék hosszabb ideig élni. Nyílván otthona mindenkinek csak egy van, és ez így van jól, de Olaszországban tudtam "otthonosan" élni.Ezt nehéz így szavakba önteni, el kell tölteni néhány hetet az igazi angolok között ahhoz, hogy az ember át tudja érezni. Ők mindenben ragaszkodnak a saját íratlan törvényeikhez és szokásaikhoz, aki "európai", és nem britt, azt soha nem fogják befogadni maguk közé. Csak néhány példát említek: a fordított közlekedést mndenki ismeri; a konektorok 3 bemenetesek, ráadásul háromszög alakúak,úgyhogy ha bármilyen otthonról hozott elektromos berendzést használni akarsz, az első lépés, hogy venned kell 5 fontért egy átalakítót, persze átalakítóhoz nem tartozik elosztó, legalábbis amikor én vásároltam, nem volt, úgyhogy minden egyes "európai" elektromos berendezés használata alapból 5 font; a Mastercard kártyát csak nagyon kevés automata tudja beolvasni-nekik Visa kell, Amerikában az az elterjedtebb ugye. Meg még sok apróság. Az a lényeg, hogy ez tényleg egy kicsit más világ. De azért megdöbbentő, hogy Nagy-Britanniában, a liberalizmus őshazájában, ahol az első polgári forradalom lezajlott,a 21. század elején pórázzal viszik a gyerekeket. Nem viccelek! Ha nem a saját szememmel láttam volna, nem hinném el. A derekukra kötik, és úgy viszik őket, mint a kutyákat. Meg azok a tolókocsi-szerű motoros járgányok. Jajj! Remélem, mi nem fogunk idáig jutni. Egyébként sok mindenben jobbak. Pl. a viselkedési kultúrájuk sokkal fejlettebb, mint nálunk, és ez azért a munkahelyeken is megmutatkozik. Itt már eljutottak odáig, hogy a dolgozók elégedettsége és a kellemes légkör gazdaságilag is kifizetődő. Nagyon ügyelnek arra, hogy egy ember mindig embernek érezhesse magát, bármilyen alacsony legyen is a beosztása. Igaz, hogy ez a gyakorlatban már nem mutatkozik meg, de legalább a felső- és közép vezetői szinten igyekeznek betartatni. Az viszont már nem igaz, hogy itt nincs hierarcia. Vagyis valóban nincs-inkább olyan, mint egy kasztrendszer-magyar magyarral, angol angollal. Még esetleg a magyarok a lengyelekkel barátkoznak- de az angoloktól teljesen elkülönülünk. Érdekes helyzet alakult ki, mivel az itt dolgozó magyarok 90%-a diplomás, több nyelven beszél, van köztünk tanár, mérnök, külkeres ilyen-olyan halasztó, szóval a magyar társadalomnak szerintem egy jobb rétege jut el ide. Az angol társadalomnak viszont a legrosszabb. Nem tudják kik vagyunk, honnan jöttünk, mik a céljaink, nekik idegen vendégmunkások vagyunk, akik becsüljék meg magukat, hogy itt lehetnek. Viszont közülünk nem tudja mindig midenki befogni a pofáját, és mindent szó nélkül eltűrni, mert öntudata azért elég sok embernek van, nem is akármilyen. Ezek az ellentmondások pedig elég komoly feszültséget eredményeznek. Ami viszont Angliában nagyon jó, az a sok park. Óriási, és természeteshez közeli állapotú zöld felületük van, minden kisvárosban, erre nagyon ügyelnek.
Röviden összefoglalva: érdekes, összetett és bonyodalmaktól nem mentes hétköznapokat élünk itt, és biztos, hogy az előttem álló hónapok alatt még nagyon sok meglepetés, újszerű inger fog érni.
.jpg)
