Skegnessi magyarok

Kezdek egyre inkább meggyőződni arról, h szakmai fejlődésemnek semmi nem szabhat gátat. Egy hét se telt el azután, h "condimentseztem" ( aki esetleg elvesztette volna a fonalat: ez az ízesítők, vajak, szószók, stb. feltöltését jelenti), a legutóbbi hétvégét volt alkalmam evőeszköz-felelősként tölteni. A feleadatom a következő volt: bemegyek a már jól ismert potwashba, elhozom az elmosott evőeszközöket, beteszem őket a polirozó gépbe, ami homokkal szép csillogóvá fényesíti, szétválogatom, majd kiviszem az étterembe. A gép beindításával és kezelésével akadtak kezdeti nehézségeim, természetesen senki nem mutatta meg, hogyan működik, arra pl. csak a műszak vége felé jöttem rá, h max 3-4-et célszerű egyszerre beletenni. Ez azután vált nyílvánvalóvá, miután egyik kolléganőm nagy lelkesen hátrajött segíteni, tökig töltötte a gépet, mire az elakadt, megállt, ki kellett kapcsolni, felnyitni, és kézzel kiszedegetni a kapacitást meghaladó evőeszköz-mennyiséget. Princess persze engem cseszett le, bár az utóbbi időben határozottan jobb a viszonyunk, mint közös pályfutásunk alatt. Gyakran oda is jön beszélgetni ( pontosabban inkább ő beszél, én meg "kíp szmájlingolok", mivel továbbra sem értek egy büdös szót sem az eszmefuttatásaiból), ami igen nagy megrázkódtatást okoz nekem, u.i. a fogkefével és fogkrémmel érezhetősen nincs közeli barátságban.... Persze a kőbe vésett előírásokat továbbra is szigorúan be kell tartani, ha akár a trolley-mosók, akár a "cutlerysek" ( jelen esetben én), nem kerüljük meg a birodalmát, vagyis a mosogatócsap mellett megyünk el, és közelítjük meg a szükséges eszközöket, haptákba vágja magát, és harciasan rikácsol: " No staff, fucking staff", stb. Olyan odaadással őrzi a műveleti területét, mintha legalábbis a Gázai-övezetbe akarnánk betörni. A másik probléma csak annyi volt, h az evőeszközöket pontosan meghatározott sorrendben kellett volna raknom a rekeszekbe, ehhez képest én csak bevágtam mindegyiket abba a tartóba, ami éppen jólesett. Nos, mint kiderült, a helyes sorrend: leveses kanalak, villák, kések, kanalak. Ez az aranyszabály, mindenki vésse az agyába, akinek tervei között szerepel, h valaha Butlinsba kerül cuttlerysnek. Ezt leszámítva könnyen vettem az akadályokat. Kevesebb időt töltehettem az ún. "igazi vendéglátásban", de nem bántam, h így alakult, u.i. péntek és szombat éjjel Jakseztem, emiatt egész nap tök kómás voltam, és ilyenkor nem szokott túl jól esni a vendégekkel való bájolgás. Péntektől azonban újra kint lehetek a porondon. Ennyit a munkámon belüli változatosságról.

Mint azt már korábban említettem, a személyi állományban komoly éttermek közötti cserék történtek, és két hét alatt a vezetőség sikeresen levonta a következtetést, miszerint ha főleg hozzánk hoznak át, illetve vesznek fel embereket, akkor nálunk sokkal többen lesznek, és mivel amúgy sem voltunk kevesen, erre nincs nagy szükség, ezért múlt hét végén újabb 7 embert áttettek az "Ocean Drive"-ba, közöttük néhány jóbarátunkat is. Craig is elhozta az unokaöccsét, illetve annak barátnőjét dolgozni, ők is igen nagy mértékben emelik a színvonalat, a munkabírásuk alapján mindenképpen fel lehet ismerni a rokonságot.... Emellett mindenképpen szeretnék kitérni egy másik új hölgyre, név szerint Sarahra, akit szintén az Oceanből hoztak át. Érdekes egyéniség, valószínűleg Princess iskolatársa lehetett. Hasznát nem nagyon lehet venni, de ha esetleg leszed egy fél asztalt, utána a tányérokat 10 percen keresztül rendezi a trolleynál, úgy,hogy nem lehet odaférni, majd aztán át kell utána rendezni az egészet, u.i. a tányérok rendszerint nincsenek egymásba illesztve, illetve az evőeszközök fele vízszintesen fekszik a tartójukban. Ha asztalt kell törölni, elkezdi, és akár 3-szor is visszatér ugyanahhoz az asztalhoz, nem tűnik fel neki, h már egyszer-kétszer járt ott. Amikor először a B-zónába került, reklamált, h neki az túl pörgős, majd amikor áttették a D-be, egy délelőtt 3-szor is sírva fakadt, h ott neki nincs mit csinálnia és unatkozik. Székhelye napjainkban ismét a B-zónában található. De engem azt hiszem, h kedvel, a nevemen rendkívül jól szokott mulatni, először megkérdezte, h igazi név-e ( persze, a névtáblámon miért is lenne az igazi nevem??), azóta valahányszor találkozunk csak köszön, aztán kacarászik " Hy Csaba, hi-hi-hi". Na mindegy, azt hiszem, az új kollégák bemutatásából elég ennyi.

Időről időre visszatérő motívum Butlins életében a "melyik étteremben-ki-hányszor-hogyan-mikor-miért kapott kaját" konfliktus. Ebbe most nem is mennék részletesen bele, mivel tudom, h sokaknak fájó pont, és a világ minden kincséért sem tenném ki veszélynek blogom népszerűségi mutatóit. Mivel azonban az elégedetlenség hangjai a vezetőség fülébe is eljutottak, hétfőn reggel személyesen Gary jött el hozzánk, h elmagyarázza  a szitut. Levezette, h mekkora pazarlás folyt tavaly az étteremben, és mekkora összegnek megfelelő élelmiszert készítettek havonta a szemétbe ( átlagosan havi 9000 fontnyit-ez azért tényleg durva...), meg hogy ez felsőbb vezetőségi döntés, az ő keze is meg van kötve, meg gondolni kell a Team Diner forgalmára is, stb., stb. Ez mind szép és kerek, csak van egy dolog, amit senki nem ért: a felesleges kaját a vendégeknek főzik, nem nekünk, mi eddig is csak a maradékot ettük, ami amúgy a kukába került volna. Így hát nem tudom, h a termelt szemét mennyisége hogyan lesz kevesebb azáltal, ha a személyzet nem ehet. Sőt. Ha a Coralban nem eszik a személyzet, akkor többet dobnak ki, viszont ha a Team-ben többen esznek ( amit egyébként nem tartok valószínűnek), akkor ott is több szemét fog keletkezni, szal sztem ezzel a pocsékolás csak még nagyobb mértékű lesz, de hát most ez van.

Nah, egyenlőre elég ennyi okosság!

Pá-pá!