Skegnessi magyarok

A múlt héten véget ért a leállás időszaka, úgyhogy péntek óta újra keményen dolgozunk. Igaz ugyan, hogy eleinte még arról volt szó, hogy majd novemberben lesz néhány lazább hét, később közölték, hogy az egész november ilyen lesz, aztán múlt hónap közepén kiderült, hogy december elejére is átnyúlnak a leállállások, végül pedig úgy alakult, hogy csak december 19-én kezdtünk teljes munkarendben dolgozni. Igazából én ezt nem éltem meg akkora tragédiaként, hiszen egyrészt a jakses túlórákkal ( részben) pótolni tudtam a kimaradt összeget, másrészt pedig sokat utaztam és világot ( vagy legalábbis Angliát) láttam, és még így is sikerült azért félretennem, persze nem annyit, amennit eredetileg terveztem. Sokaknak viszont fontos lenne folyamatosan fogadni a betervezett havi összegeket, olyan racionális okoknál fogva, mint pl. adósság, hiteltörlesztés, lakásra-gyerekvállalásra félretétel, stb. Mindenestre túlvagyunk az idei utolsó felnőtt-hétvégén, ezúttal 60-as évek stílusa ment, úgyhogy értelemszeűen idősebb, szolidabb korosztály jött. Sajnos Jaksben is csak 1 éjszakát tudtam dolgozni, szombaton, pénteken és vasárnap viszont hazaküldtek, mert annyira kevés vendég volt. Szombaton este Coral és Jaks között segítettünk Erikának átköltözni. Vasárnap este hazasietek a Coralból, lefürdök, átöltözöm, majd megtartottuk Tibi barátunk szülinapját, onnan siettem dolgozni, még előtte benyomtam egy nagy Red-bullt, h kibírjam valahogy az éjszakát, majd mire közölték velem, h aznap éjjel nincs rám szükség, visszasiettem a bulira ( amin egyébként 5-en vettünk részt). Az eszemmel sajnáltam, hogy így megszerveztem mindent, hogy utána pofára ejtsenek, de amúgy nagyon örültem, hogy nem kell robotolnom. Nagyon jól jött ki viszont, hogy mivel már bedobtam a Red-bullt, aludni hajnali 4-ig nem tudtam, szóval kb. akkor aludtam el, amikor munka után tettem volna. Másnap ugyanúgy olyan voltam, mint a mosott sz.r, viszont pénzt nem kaptam. Ja, és a legjobb az volt, hogy Internet se volt, az olvasáshoz túl fáradt voltam, szóval hasznosan se tudta tölteni az éjszakát. Köszönjük Butlins!

Másnap délelőtt Coral, majd accom. Na, már délben ott voltam, reméltem, hogy talán sikerül hamar befejeznem, és aztán pihenhetek. Igen, ahogy azt Móricka elképzeli. Megérkezek dél felé, csak 2 szobát kapok, ráadásul névre szólóan, és mondták, hogy nem segíthet nekem senki, egyedül kell megcsinálnom mind a 2-t. Kicsit paráztam, hogy mi ez, vmi vizsga, vagy minek ez a felhajtás, de a szobák viszonylag kulturáltan néztek ki, nah, nem baj, legalább hamar túl leszek rajta. Akkor bejön az egyik főnéni a lakásba, leültet maga mellé, elővesz vmi füzetet, és közli, h ez vmi "special cleaning" lesz, mert " very important ladyk" fognak jönni ( egyébként biztos vagyok benne, hogy ha én "VIL" lennék, pont a skegnessi Butlinsban szállnék meg, annak is a legigénytelenebb lakónegyedében:):):)). Na szóval, a lényeg a következő: le kellett sikálni a falakat, az evőeszközöket mind újra beáztatni, hogy csillogjanak, minden sarkot fel kellett mosni, a párnákat csúcsosra kihúzni, a serpenyőket nyéllel kifelé forgatni, stb, stb. A füzetben volt album is, azt kellett folyamatosan néznem, minnek olyannak kellett lennie- " exactly like on the pictures". Itt megjegyezném, hogy ha a Királynő, Hillary Clinton és Angela Merkel személyesen látogatnak el ide, ebbe az Anglia központi területén elhelyezkedő üdülőbe ( gyengébbek kedvéért: irónia), ezek a házak akkor se lesznek " exactly like on the pictures", mert ahhoz előbb az épületeket le kellene dózerolni, újra felépíteni, és berendezni vmi olyan bútorokkal, amik állagukban nem a gyarmati idők fénykorát idézik. Na mindegy, az elején néhányszor majdnem agyvérzést kaptam, de végülis sikerült, és a néni halálra dícsért, még az irodában is gratuláltak, a 2 szobára 3 órát fizettek ki, ami azért igazán rendes volt tőlük, tekintettel arra, hogy több, mint 4 órát dolgoztam velük...

A fáradságos hétvégét szerdán és csütörtökön Londonban pihentem ki. Két volt ERASMUS-os, egy ausztrál és egy angol barátnőmmel találkoztam ott, Constance, az ausztrál lány egy év után visszatért Európába, az ünnepek alatt tesz egy körutazást, az első állomás London, a Karácsonyt Csehországban tölti, onnan átutazik a sziciliai  rokonaihoz, a cseh barátnőjével együtt jönnek hozzám Budapestre, aztán Lengyelország, újra Olaszország, végül onnan haza. Tartalmas kiruccanás, nem?:) Na szóval, a lényeg az, hogy London nagyon szép, 2 nap nagyon kevés hozzá, de mivel már 2 éve töltöttem ott szintén 2 napot, már kevesebb látnivaló maradt hátra. Első nap Tower, London Eye, Természettudományi Múzeum. A London Eye-t én kihagytam volna, szerintem 16 fontot nem ért meg, sok időt elvett, a Természettudományira viszont már alig maradt idő, pedig abban tök érdekes dolgok voltak, viszont 1 óra maradt csak rá, az pedig egy ilyen múzeumra semmi. A második nap délelőtt megnéztem a Cabinet War Rooms-t, ez Churcill háborús föld alatti bunkere, kapcsolódik hozzá egy Churcill-múzeum is. Ez volt az egyetlen nevezetesség, amit másodszor néztem meg, részben azért mert 2 éve nagyon tetszett, részben pedig mert nemrég olvastam róla egy érdekes könyvet, és így most számomra aktualitása is volt. Nagyon hatásosan és jól van megcsinálva, szinte teljes egészében az akkori állapotokat idézi, szól benne végig a légoltalmi sziréna, életnagyságú bábukkal  rendezték be a szobákat és irodákat, a hordozható telefonszerű vmi, aminek hirtelen nem jut eszembe a neve, lejátszott telefon-beszélgetéseket Churcill és Trumann között, illetve azt a híres 1940-es nyitóbeszédet is, amit a miniszterelnökké választásának napján mondott. Volt egy csomó idézet, anekdota, korabeli beszámoló is. Délután még együtt elmentünk a Dali-kiállításra is, s bár fórumokon szinte kizárólag negatív véleményeket olvastam róla, kellemesen csalódtam benne, igaz, én nem vagyok igazán nagy Dali-szakértő. Londonban el tudtam intézni a karácsonyi bevárlást is, mindenkinek csak apróságokat vettem, figyelembe véve a repülőgépek súlykorlátozásait, a Ryanairnél pl., amivel hazamegyünk, mindösszesen 15 kg. a felső határ. Végül csütörtök este indultam haza "karácsonyozni", a slusszpoén, hogy a csatlakozásnál, Granthamben egy óraát kellett várni, mert kimaradt egy járat, illetve Bostonban is leszállítottak minket, és másik szerelvényre kellett átszállni, az is még kb. plusz negyedóra volt. Szóval, az otthoniaknak üzenem, hogy nyugi, a szar közlekedés nem magyar sajátosság!

A Karácsony marhára hangulatos volt, arról majd a következő fejezetben, most megyek aludni.

Pá-pá!