Október 31-e, szép derűs reggelre ébredünk, Csaba vidáman ballag, hogy megkezdje első flooron töltött munkanapját. Shaun ugye előző nap mondta, hogy menjek be reggel 8-ra, a munka csak f9-kor kezdődik, de így körbe tud vezetni, és mindent megmutat. Reggel örömmel fogad, de jó, hogy itt vagyok, sajnos most nincs ideje velem foglalkozni, de ha már ilyen korán bejöttem, hátramehetnék evőeszközöket válogatni. Majd 10 perc múlva bejön, hogy most egy kicsit segítenem kellene a baseben ( ez a pult, ahol a kaját kiadjuk). Igaz, oda csak akkor szokták betenni az embereket, ha már egy ideje itt vannak, és kicsit begyakorolták a "szakmát". Mindegy, "just a few minutes". Semmi gond. Fél óra múlva már előre is küldtek, Anna, a lengyel Team Leader mondta, hogy látja, egy kicsit leizzadtam, menjek hátra inni, aztán munkára fel. Tudja, hogy 1. órában kicsit kemény volt rögtön a basebe rakni, "so sorry, thank you very much".

A munka a következőképpen néz ki: bejönnek a vendégek, a baseben kiadjuk nekik a választott kaját, kiviszik tálcán, megeszik, majd mi összegyűjtjük az asztalokon hagyott maradékot, a trolleynál szétválogatjuk a tányérokat, csészéket, evőeszközöket, tálcákat, lekaparjuk a maradékot, kiöntjük a moslékot, ha a trolley megtelt, behúzzuk a potwashba ( ekkor két szemem megtelik könnyekkel, felidézve a régi szép emlékeket), kiviszünk helyette tisztát, letöröljük az asztalokat, összesöprünk, felmosunk. Sokkal jobb, mint bent, összehasonlíthatatlanul, bár vannak itt is nehézségek. Tiszta ruha, természetes fények, értelmes emberek (is:)), nem üvöltenek, nem fütyülnek és nem káromkodnak körülöttem. Érdekes és szomorú tény azonban, hogy bent a potwashban, a primitív angolok között helyenként sokkal nagyobb volt az összetartás és jobb a csapatmunka. Ott azért mindenki mindig segített a másiknak, nem azt nézték, hogy ki söpört el két légyfinggal többet és nem rúgott bele a másikba azért, hogy két perccel korábban végezhessen. Bár szerencsére kint sem ez az általános, az emberek többsége tényleg rendes és segítőkész, nagyon jó a csapat, csakhát keserű csalódásokra mindig fel kell készülni. Nehézséget okoznak még bizonyos gyakorlati dolgok. Gyanítom, hogy a blogot olvasók többsége tisztában van vele, hogy a gyakorlatiasságot és ügyességet igénylő feladatok nem az erősségeim, de élvezem a kihívásokat, és odafigyelve, összeszedve magamat igyekszem megfelelni.

Most ennyi, hamarosan folyt. köv.!