HTML

Skegnessi magyarok

Üdv Mindenkinek! Ha valaki ismeretlenül keveredett volna erre az oldalra, nos, én szeptember eleje óta Angliában élek és dolgozom, egészen pontosan Skegnessben, ez egy tengerparti üdülőváros a sziget keleti partján. Ez a blog azzal a céllal készül, hogy részletesen beszámoljak az itteni tapasztalataimról, mind a munka, mind az élet egyéb területein. Remélem, hogy tudok vele segíteni azoknak, akiknek hasonló terveik vannak.

Friss topikok

  • Dav3cske: Helo, Figyelj, lenne pár kérdésem, mert szeretnék kijutni Skegnessbe, mert megismertem valakit ott... (2009.06.15. 23:22) Spring Harvest
  • Jane: Klímavátozás??Élelmiszerválság??Fejlődő országok????? A médiában lehet,hogy minden nap hallani eze... (2008.12.18. 19:49) Egy környezetmérnök gondolatai Butlinsban
  • Tsabeee: Vannak képek, nem is egy, hanem rögtön 2, de jól van, majd teszek. Csak az a baj, h itt olyan szup... (2008.11.18. 00:09) Anglia másik arca
  • Tsabeee: wcsabi84@gmail.com. Mi az, amiről nem mersz a nyilvánosság előtt beszélni, talán nyakon öntötted m... (2008.11.10. 19:35) Első hetem a flooron
  • Tsabeee: Köszi a biztatást, igen, igyekszem élvezetesen és olvasmányosan írni, remélem tudok vele másoknak ... (2008.11.01. 14:42) Menni vagy maradni?- Egy újabb pofáraesés

Linkblog

2009.04.15. 23:27 Tsabeee

A szerelem, a művészetek és a Maratón városa

Mivel ezen blog témája alapvetően Anglia és Skegness, nem fogom túl hosszú lére ereszteni, de azért írnék egy rövid élménybeszámolót a párizsi vakációnkról. A kronológiai rendet már az elején felborítom, u.i. az utazás legfontosabb eseménye, amiért alapvetően odamentünk, az a vasárnapi Maraton volt. Szóval mindenek előtt szeretném gratulációmat küldeni Erikának és Csabának, akik mindketten kevesebb, mint 4 óra alatt teljesítették a távot. Teljesítménytúrázóként nagyon tudom becsülni és értékelni az ilyen teljesítményeket. Na, de haladjunk szépen sorban. 1. nap, csütörtök reggel, miután 1 jó órás repülőút után megérkeztünk Boviesba ( csak remélni tudom, h vmi hasonlóság felfedezhető a helység neve és az általam leírt szó között), rögtön megütött vmi hihetetlen érzés: Európában vagyunk! Nem is tudom pontosan megfogalmazni, talán a házak, illatok, emberek miatt, de valahogy egészen más, mint itt, a „szigeten”. Egyébként az egész utazás alatt nagyon sok minden volt, apró dolgok, amik Budapestre emlékeztettek, mintha az otthonom egészen közel került volna, ez az érzés részben örömmel, részben szomorúsággal töltött el ( bár panaszkodni igazán nincs jogom, u.i. már csak 2 hét, és utazom haza:)).
Kb. 2 órás utazással beértünk Párizs belvárosába, metróval eljutottunk a szállásunkig (időközben megpróbáltam tanulmányozni és átlátni a mintegy 16 vonalat számláló metróhálózatot).   A Woodstock  hostel egy tipikus diákszálló, emeletes ágyakkal, szintenként egy fürdőszobával, sok-sok nemzetiségű lakóval. Mivel mi  5-en mentünk és a szobánk 6 ágyas volt, többször kaptunk 6. szobatársat, aludt velünk egyszer egy prágai lány, egyszer egy ausztrál srác, egyszer egy francia lány, igaz, ő egyik útitársunk barátnője ( és egyébként véletlenül kiderült, h egy másik, Butlinsban dolgozó magyar srác apjának a főnöke volt otthon), szóval abban volt némi szándékosság, de pl. a reggelinél megismerkedtünk egy brazil csávóval is. Ja, és a legjobb, hogy az utcán összefutottunk pár magyarral, akik történetesen néhány házzal feljebb laknak. Szóval a szállás klassz volt, ráadásul a város szívében helyezkedett el, egy megállóra a Platz Pigalletól, a Mount Mart lábánál, ha felmentünk az utcánkban, pont a Sacra Court láttuk. 1. Nap sok mindenre már nem jutott időnk, délután elkísértük Erikát benevezni, ettünk, este még elmentünk a Luxemburg-kertbe, egy apró baki, h 8 előtt 5 perccel értünk oda, a kert pedig 8-kor zárt. Pfú, szerintem más nem is nagyon volt. Péntek. Már a reggel nagyon jól indult, az egyébként igen pórias reggelire u.i. friss, ropogós bagettet és gyümölcslekvárt kaptunk. Egyébként általában a kaják nagyon jók voltak, főleg a saláták, meg a sütik, de a legjobban talán az étkezés formája tetszett, ahogy kiülnek az utcára, a robogók és egyéb járművek közvetlen szomszédságába, és órákig „sziesztáznak”. Meg persze a tálalás! Péntek délelőtt felmentünk a Mont Martra, persze csak sétabusszal, mert Erika nem nagyon erőltethette magát, utána Diadalív, Champ Elise, Concorde-tér, Tülériák, este pedig még hajókáztunk egyet a Szajnán, nagyon jó idegenvezetést kaptunk, elvileg 3 nyelven is mesélt, a francia mellett angolul és spanyolul, viszont francia szokásokhoz hűen a tiszta és érthető angolra különösebben nem törekedett, csak véletlenül elkapott szófoszlányokból lehetett következtetni arra, hogy vajon éppen milyen nyelven zagyválhat. Amúgy a franciákat eleve nem találtam túl barátságos nemzetnek, a sztereotípiában van igazság, ha angolul beszélsz, azt egyenesen rühellik, érdekes módon az olaszommal valamilyen szinten tudtam érvényesülni, azt szívélyesebben fogadták. Aznap este még megnéztük az Erotika múzeumot, nagyon érdekes volt, ahogy bemutatták, milyen szerepe volt az erotikának a különböző korok különböző kultúráinak. Szombaton délelőtt a Vincennes nevű várerődítményt néztük meg, utána kimentünk a mellette lévő hatalmas parkba. Itt megjegyezném, h Londonhoz hasonlóan nagyon tetszett, h rengeteg park, arborétum, ilyen-olyan zöld felület található a városban, az urbanizált jellegűtől a kifejezetten vadregényesig tényleg nagyon sok féle. Kiülsz, vagy éppen kifekszel, sziesztázol, alszol, lazulsz. Irigylésre méltó életmód. Aznap délután megnéztük a Notre Damme-ot, a Latin-negyedet, végre a Luxemburg-kertbe is sikerült bejutnunk, este pedig összefutottunk Csabával, és Erikával együtt elvittük őket egy olasz étterembe tésztázni, gyúrni a másnapi nagy megmérettetésre. És ezzel el is érkeztünk a nagy naphoz, melyet egyesek mostantól piros betűvel illetnek: április 5-e, vasárnap, a párizsi maratón dátuma. Megdöbbentő és felejthetetlen élmény volt látni a 31000-es tömeget ( ami eredetileg 37000-es lett volna), ahogy elárasztják a Diadalív környékét és a Camp Elysét. A hangulat csodálatos volt, vérzett a szívem, h nem értesültem hamarabb a rendezvényről és nem volt lehetőségem felkészülni rá, bár szerintem a Budapest Maratón családiasabb és meghittebb. Mindenesetre metróval kísértük Erikáékat, a 28. km körül vártunk rájuk. Miután nem kis nehézség árán Erikát és Csabát is megtaláltam,  újra szétváltunk, és míg ketten hazakísérték Erikát, ketten elmentünk az Orsay Múzeumba, pontosabban nagy nehezen elvergődtünk oda, tudniillik a város közlekedése teljesen lebénult, metróra felférni képtelenségnek bizonyult, még Chanz Elyse is tömve volt, gyalogosként alig lehetett mozogni! A helyzetet tovább rontotta, h mivel minden hónap 1. vasárnapján a legtöbb párizsi múzeum ingyen látogatható, kígyózó sor állt a bejáratnál. Szóval maradt ¾ óránk arra, h végignézzük a mintegy 3 emeletes kiállítást. Sebaj, mondtuk, legfeljebb másnap visszamegyünk! Csakhogy nem vettük figyelembe, h másnap hétfő volt, és akkor Párizsban is nagyon sok múzeum zárva tart. Eléggé csalódottak és dühösek voltunk, de az este mindenért kárpótolt! Erika sikerét u.i. egy magyar étteremben ünnepeltünk meg! Kis vendéglő, de nagyon ötletesen rendezték be, piros-kockás terítővel, történelmi személyiségek képeivel, utcatáblákkal, cigányzenével, stb. A tulaj egyébként Lugosi Béla unokaöccse/unokája, a pincér és a szakács is magyar, 3 kör pálinkára is meghívtak minket. És lassan közeledünk az utazás végéhez. Uccsó nap délelőtt (végre!) gyalog is felmentünk a Mont M.-ra, megnéztük a Sacra Cuort, a Dali-kiállítást, délután megint kimentünk egy parkba, aminek most nem jut eszembe a neve, de az is nagyon szép volt, rengeteg különleges fával, a park közepén pedig állt egy hatalmas szikla, aminek a tetejéről kilátás nyílik az egész városra, alatta pedig egy csónakázó tó. Amit persze már nyílván sokan hiányoltatok, és egy párizsi kirándulásból természetesen nem maradhat ki, zárásként még elmentünk az Eifel-toronyhoz, fel nem másztunk, egyrészt idő se nagyon maradt rá, másrészt legtöbben azon a véleményen voltunk, h nagyobb élményt nyújt, ha csak elterülünk a torony lábánál, és lentről csodáljuk. Este még búcsúzóul felmásztunk a Sacra Cuore-höz (mert ugye kutyaharapást szőrével), majd összepakoltunk, és készültünk a másnapi indulásra. Nagyjából, dióhéjban ennyi, a következő fejezet már egy sokkal nagyobb világváros sokkal jelentősebb üdülőparkjában fog játszódni!

Pá-pá!


 

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://skegnessblog.blog.hu/api/trackback/id/tr581067722

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.