HTML

Skegnessi magyarok

Üdv Mindenkinek! Ha valaki ismeretlenül keveredett volna erre az oldalra, nos, én szeptember eleje óta Angliában élek és dolgozom, egészen pontosan Skegnessben, ez egy tengerparti üdülőváros a sziget keleti partján. Ez a blog azzal a céllal készül, hogy részletesen beszámoljak az itteni tapasztalataimról, mind a munka, mind az élet egyéb területein. Remélem, hogy tudok vele segíteni azoknak, akiknek hasonló terveik vannak.

Friss topikok

  • Dav3cske: Helo, Figyelj, lenne pár kérdésem, mert szeretnék kijutni Skegnessbe, mert megismertem valakit ott... (2009.06.15. 23:22) Spring Harvest
  • Jane: Klímavátozás??Élelmiszerválság??Fejlődő országok????? A médiában lehet,hogy minden nap hallani eze... (2008.12.18. 19:49) Egy környezetmérnök gondolatai Butlinsban
  • Tsabeee: Vannak képek, nem is egy, hanem rögtön 2, de jól van, majd teszek. Csak az a baj, h itt olyan szup... (2008.11.18. 00:09) Anglia másik arca
  • Tsabeee: wcsabi84@gmail.com. Mi az, amiről nem mersz a nyilvánosság előtt beszélni, talán nyakon öntötted m... (2008.11.10. 19:35) Első hetem a flooron
  • Tsabeee: Köszi a biztatást, igen, igyekszem élvezetesen és olvasmányosan írni, remélem tudok vele másoknak ... (2008.11.01. 14:42) Menni vagy maradni?- Egy újabb pofáraesés

Linkblog

2009.04.11. 13:54 Tsabeee

Ismét gőzerővel

Mivel újra sikerült hosszabb időre eltűnnöm és hanyagolnom a blogomat, a párizsi élménybeseméeszámoló előtt még megpróbálom tömören összefoglalni az elmúlt hetek történéseit. Túl sok említésre méltó esemény nem történt, megkaptam az első munkahelyi kiértékelésemet, alapvetően a legtöbb dolog frankó, amit javítandóként kiemeltek, h a vendégekkel nem vagyok eléggé magabiztos és határozott, meg az angoltudásom alapján bátrabban kellene velük kommunikálnom, ez mondjuk nem lehet új info azoknak, akik már ismernek régebbről. A helyzet apró pikantériája, h ugyanakkor másoknak az értékelés során pozitív példaként hozták fel, h én mindig nagyon jól le tudom szerelni a vendégeket és a „hárító válaszaim” igen találóak, szal jól ki tudom vágni magam. Most akkor mi van? Na mindegy, ennél nagyobb ellentmondások is megestek már errefelé, ezen már igazán nem lepődöm meg. Kérdezték, mik a panaszaim, terveim, céljaim, stb., mivel semmivel sem tudtam előrukkolni, beírtuk, h majd szeretnék járni „NVQ” tanfolyamra, ez egy ilyen vendéglátós-OKJ-s móka, állítólag marha hasznos, bár látván, h a többiek mennyit készülnek az órákra, meg eleve, h mennyi óra van, ezt erősen kétlem. Annyiban viszont mindenképpen hasznos lenne, h kicsit tornáztatnám az agyamat, tartok tőle u.i., h ebben a környezetben és munkakörben el fogok butulni. Meg aztán kicsit hiányzik a tanulás. Persze, amikor suliba jártam akkor már alig vártam, h kikerüljek a „Nagy Betűs Életbe”. Egyébként Csirke végezte az értékelést (legalábbis ő olvasta fel nekem, magára az összeállításra nem hinném, h egyedül képes lenne), és azt is ő ígérte meg, h majd beszél az NVQ-s tanárral, szal nem valószínű, h bármi is lesz a dologból. Annyira viszont nekem nem fontos, h én járjak utána.   
Szóval vége a lazsálásnak, ismét teljes gőzzel dolgozunk, persze a 36 órás munkahétből le-le csípnek néhány órát. De hát „Butlins is on a diet”. Itt szintén nem teljesen világos minden, u.i. jó, h válság van, és takarékoskodni kell minden órával, de ugyanakkor büszkék vagyunk rá, h 10-15%-kal nő az éves látogatottságunk a tavalyihoz képest.  
A válság miatt most előtérbe került a hazai munkaerő előnyben részesítése is, hozzánk pl. állítólag 300 új angolt vettek fel ( amit én kissé kétkedve fogadok, mert ez túl nagy számnak tűnik, de sokan állítják). H hová tették őket, az rejtély, azt mondjuk tudom, h takarítani járnak külsősök, a chekkerek ki is vannak akadva, h legtöbbjük után gyakorlatilag újra kell a lakásokat takarítani, annyira színvonalas munkát végeznek, de hát nyílván a gonosz munkaadók a hibásak, h szívesebben alkalmaznak kelet-európaiakat, akik elveszik előlük azt a munkát, amit egyébként jólétben derogál nekik elvégezni.
Jut eszembe, átestem egy újabb továbbképzésen, az ún. „Roadmap”-en, ami egy játékos-kötetlen lélekszépítő training, apró baki, h az uccsó órában való társasjátékozást leszámítva már egy az egyben megtartották az egészet. A nap úgy indult, h a tanfolyam-vezetők megkérdezték, ki honnan származik és „very happy”-k voltak, h ennyi magyar van köztük. Még meg is próbáltak tanulni néhány szót, pl. szia, hogy vagy, jobb, bal, asszem ezek voltak. Egyébként rendkívül valószínűnek tartom, h még emlékeznek rá. Utána csupa életszerű példán keresztül nagy igazságokat fogalmaztunk meg, pl. mindig mosolyogj; ha vmi bánt, beszélj róla; „the difference is you”; Butlins olyan, mint egy bicikli, aminek mi jelentjük az első kerekét; sőt, ha vkinek ennyi nem volna elég, még butlinsos zoknit is kellett húznunk, h így jobban a vendégek helyébe képzeljük magunkat. Jaj inkább nem is folytatom, azt hiszem ennyi példából kivehető, h mennyire hasznos volt. Szerintem azok, akik az ilyen továbbképzéseket tervezik-szervezik, vendéget még életükben nem láttak testközelből. A végén még egy jó kis társasjátékozás koronázta meg a napot, ahol lépegetni kellett és kártyákat húzni-felolvasni, a tábla és a kártyák között túl sok összefüggés nem volt, illetve nem volt teljesen világos, h mi a cél, de ekkorra már annyira eltelt mindenki a vendégek és az egész munka iránt táplálandó pozitív érzésekkel, h senki nem figyelt igazán, engedtük az angol csapattársainknak, h felolvassák a kártyákat és értelmezzék azok filozófiai és eszmei mondanivalóját. Ami viszont nagyon jó volt, h meghívtak minket ebédelni a helyi pizzériába, ahol büférendszerben annyit ehettünk, amennyi belénk fért, illetve hogy f4-re teljesen készen lettünk.
A párizsi utazásunkat megelőző hét nagyon kemény volt, gondoltam vakáció előtt kicsit megnyomom a tempót, összesen 58 és fél órát dolgoztam, szóval vártam a felbecsülhetetlen összegeket a bankszámlámon, sajnos azonban áprilistól adózunk, úgyhogy kb. havi 100 fonttal kevesebbet kapunk kézhez, az adózott összeg értéke pedig a kereset növekedésével emelkedik, szóval úgy tűnik, nem igazán érte meg kihajtani a belem.
Most nagyjából ennyi jutott eszembe, legyetek jók, hamarosan érkezik a párizsi beszámoló!

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://skegnessblog.blog.hu/api/trackback/id/tr251059348

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.