Nos, a hosszú hallgatás után újra itt vagyok, hogy beszámoljak kicsi életünk eseményektől nem mentes mindennapjairól. Pénteken voltam dokinál, egészen rendes volt, megvizsgált, bár nem értettem mindent, amit mondott, ráadásul orvosi szokás szerint jó sok latin ifejezéssel is egtoldotta a mondanivalóját, de a lényeg az, hogy ez a betegség nagyon gyakori azoknak a körében, akik fizikai munkát végeznek, felírt egy gyógyszert, amit naponta kell bevenni. Ennyi. Persze ennek örülnöm kellene, de mióta tudom, hogy ezen a kiskapun sem tudnék kisétálni a potwashból, már sokkal jobban érzem magam fizikailag, a kezem alig-alig fáj. Pedig nagyon-nagyon reménykedtem benne, hogy legalább 1-2 napra kiír betegszabadságra, de sajnos nem. Azt hiszem, tudat alatt generáltam is a tüneteket, ha okosnak akarnék látszani, azt írnám, hogy pszichoszomatikusan előidéztem őket, de nem akarok felvágni úgyhogy nem írok ilyeneket:) Elgondolkodtató, mennyire meg tudja változtatni az embert egy rossz munkahely, ahol nem  érzi jól magát. A korábbi munkahelyeimen, sőt még a suliban se, soha nem jutott eszembe, hogy orvoshoz járkáljak igazolásokért és hogy megpróbáljak kibújni a kötelességem alól. Egyébként most újra van okom reménykedni, szombaton u.i. voltunk Summerlandsben, ami a helyi szórakozóhely, és Shawn kissé illuminált állapotban közölte velem, esküdözött, hogy állítólag jövő péntektől kikerülök. Még kezet is nyújtott rá, bár én már eléggé szkeptikus vagyok, nem tudom, hogy egy angolnál ez mit mennyit ér? Mindenestre van remény. Állítólag találtak vmi öregasszonyt, akit majd a helyemre tesznek, bár a jövő heti beosztásban még együtt leszünk. Bár sajnos a kedves részeges bácsi szőrén-szálán eltűnt, Monstert pedig felcsinálták, és ezúttal ( ellentétben az idei korábbi két alkalommal) meg is tartja a gyereket, úgyhogy hamarosan hazatér az anyjához. Lehet, hogy nem ártana őt tájékoztatni arról, hogy talán célszerűbb lenne a naptár-módszer helyett kipróbálni a gumit vagy vmelyik fogi-tabit. Na, mindegy. Egyébként mostanában egészen jól elvagyunk. Vhogy Princess mindkettőnket egyformán idegesít, és gyakran összemosolygunk, az ellenségem ellensége ugyebár az én barátom. Amúgy szombaton nem volt sem Stan the Man, sem Popeye, úgyhogy Princess volt a Team Leader. Hát, vidám nap volt, korábban két hónap alatt nem került ennyi konfliktushelyzetbe a potwashba, mint most egy délelőtt alatt. És sikerült elérnie, hogy bár kevés vendég volt, mégis sikerült fél órával később végeznünk, ráadásul a cuccok felét mocskosan hagytuk ott. Kibukott mindenki: a pincérektől kezdve, a runnereken át, a szakácsokig és a menedzserekig mindenki. Rólunk meg aztán nem is beszélve. Köszönjük a beosztást.... Érdkes, hogy egy látszólag ennyire jelentéktelen porszem, mint a potwash, mennyire meg tudja bénítani a teljes gépezet működését. Az a lényeg, hogy túl vagyunk rajta.

Állítólag november 5-én mennek el, akiknek a lakásába költözni fogunk, szerintem jobb lesz ott, egyrészt szerencsésebb az elrendezése, mint a mostaninak, tágasabb, világosabb, emellett ott minden szomszédot jól ismerünk, haverok vesznek majd körül minden irányból nem pedig az angol bárosok, akik egyébként eléggé antiszociális társaság. 

Bár ma kellene felmondanom, de még biztos, hogy két hétig várok, egyrészt a Shawn által tett ígéret miatt, másrészt azért mert a november 7-től 10-ig tartó hétvége felnőtt hétvége lesz, és mindhárom éjszakára hívtak dolgozni a Jaksbe, ami valszeg kemény lesz, de egy csomó pénz. Még egy jó hír: a múlt héten találtunk a sorunk végén lévő kukáknál egy tv-t, hazahoztuk, és teljesen jól műxik, 5 adót lehet rajta fogni, de állítólag 10 fontért lehet venni ilyen dekóder-szerű bisz-baszt, azzal még egy csomó állomást lehet fogni, és van rajta felirat is, úgyhogy nyelvgyakorlásnak remélem, hasznos lesz. Már egészen sok cuccot összeguberáltam a szobámba: szék éjjeli szekrény, tv. Mire költözünk, teljesen be lesz rendezve:)

Múlt hét végén egyébként party-arc voltam, 3-szor is mentünk Summerbe, ráadásul egymást követő éjszakákon. Egyik este sem volt olyan rendkívüli, de legalább kicsit kimozdultam. Valahogy az utóbbi két hónapban nem nagyon jártam el bulizni, sőt, gyakran magamba fordultam, de rájöttem, hogy azzal, ha búslakodom nem oldódik meg semmi, sőt, minél több embert ismerek meg, annálnagyobbak az esélyeim arra, hogy változtatni tudok. Igen. Küzdök, közben reménykedem, és igyekszem minél lazábban és humorosan felfogni ezt az egészet. Ja, és szárítom a ruháimat, ami mindjárt lejár, úgyhogy most búcsúzom!:)