Többen jeleztétek az elmúlt hetekben, h nem hallottatok, pontosabban nem olvastatok rólam, ezúton szeretnék elnézést kérni széles rajongótáboromtól, különösképpen azoktól, akik már blogom függőjévé váltak, a hosszú hallgatásért. Nem sok minden történt az utóbbi időben, meg kedvem se nagyon volt írogatni, és már korábban kaptam kaptam olyan visszajelzéseket, h az újdonság varázsa múlóban van, és kezd a blogom "ellaposodni", szóval a gyakoriságot tudatossan is szeretném csökkenteni. No de elég a mentegetőzésből, beszámolok inkább a mögöttem álló hónap főbb eseményeiről. Március 20-án, azaz múlt héten péteken kezdődött el a főszezon, úgyhogy most már teljes műszakban dolgozhatunk, addig 1-2 hét kivételével csak a szokásos hétvégi meló volt, éjjeli bározással, meg ugye hétköznaponkénti takarítással. Az egyik, ún. "Yours Life" hét viszonylag újszerű, kellemes élményeket hozott, ez u.i. egy nyugdíjasoknak szervezett üdülés volt, mindneféle programokat szerveztek nekik, pl. kötögetés, zenés estek, irodalmi délutánok, ahol leírták és elmesélték egymásnak életük történetét, stb. Szóval egészen jópofa volt, viszont ami tetszett benne, hogy sokkal kulturáltabb és intelligensebb vendégközönség volt az itt megszokottnál. Már eleve jelzésértékű, h megértettem, amit mondtak, szóval rendesen angolul és nem "lincolnshiriül" beszéltek. Emellett kulturáltabban ettek, nem pazaroltak annyit, bár lehet, h ez kortól is függ, ez a generáció u.i. még nem született bele a jóléti társadalomba, némelyikük még a háborúra, vagy akár a világválságra is emlékezhet. Említésre méltó az is, h próbáltak kommunikálni velünk, érdeklődtek, h honnan jöttünk, minek tanultunk, nem néztek át rajtunk annyira, mint sokan mások. Sőt, volt aki azt is tudta, hogy hol van Magyarország, és az egyik néni még Budapesten is járt!! Többekkel összebarátkoztam, az uccsó napokra már a nevemet is tudták. Az egyik házaspár adott pénzt is, bár ezt nem vártam volna el. Ebben a hálátlan szakmában néha tényleg jól esik ilyen emberekkel találkozni, egészen más hangulatban dolgozunk ilyenkor.
Ami még említésre méltó, hogy múlt héten voltam Londonban, csak 3 napot, de nagyon kikapcsolt, annyira pezsgő, sokszínű ott az élet, hát mi tagadás, nem túl nagy kedvvel jöttem vissza. Az ott töltött napokról majd egy külön fejezetben beszámolok. Mostanra már sikerült újra felvennem a munkás hétköznapok ( illetve és főképp hétvégék:)) ritmusát, bár jövő héten csütörtökön indulunk Párizsba, Erika már nagyon izgul, 5-én drukkoljatok neki! Nagy nehezen sikerült kitalálni, milyen legyen az egyenpólónk, már csak megvalósítani kell. Időközben azt is megtudtam, h a nottinghami cimborám is indul, úgyhogy szépen gyarapodik a magyar képviselet:). Ha valakit érdekel, április 30-ától május 17-ig leszek otthon, már a szabadságomat is kikértem.
Röviden ennyi, a köetkező fejezet, ígérem, érdekesebb lesz!
Csőváz!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.